Büfészak

Hol is kezdjem a napló bejegyzésemet? Most 27 vagyok, de már van 2 szakmám (Intézményi kommunikátor és turisztikai szervező, értékesítő), és egy alapdiplomám. Ha azt vesszük, intézményi kommunikátor és szociológusi diplomámmal nem sokra mentem, igaz többet között azért nem, mert míg nem volt kéznél a diplomám, addig nem nagyon fogadták el azt az indokot, hogy de hát meg van, csak nyelvvizsgám hiánya miatt nem adták ki. 

Tisztelem becsülöm azokat, akik mondjuk más szakra mentek egyetemen belül, van elég sok orvostan hallgató ismerősöm, látom, hogy mennyit tanulnak, minden tiszteletem az övéké. Viszont nem szeretem, ha le büfé szakozzák azt, amit választottam. 

Bár mehettem (mehetnék) történelem és valamilyen szakos osztatlan tanári képzésre levelezőn, (mivel kis ujjamban van a történelem) de mégse erre mentem. Az ok egyszerű, talán ha 7. vagy 8. osztályos koromban nem akadok meg a társadalomismeret tankönyvnél, hanem túllépek rajta, mint a többi tankönyvön, akkor most nem mentem volna szociológusnak. 

Viszont ennek hatására elkezdtek érdekelni a különböző társadalmi problémák, amelynek részben magam is szemtanúja voltam, elkezdett érdekelni a társadalomnak lélektana. Talán ez is érthető, hiszem orosz dédnagymamám is elhagyta szülőhazáját, lengyel nagyapám is, és édesapám is. Ebből a szempontból Wroclaw történelme is érdekes, hogy a rommá lőtt hosszú évszázadokig németek uralta, majd újjá lengyel várossá vált Wroclawban hogyan bontakozott ki egy ellen kultúra, ne feledjük, a szociológusok és különösen a kulturális antropológusok ezzel is foglalkoznak. Apám ebben a városban élt, majd 1976-ban telepedtek le Magyarországon édes anyukámmal. (Wroclawi Punkok a Jaruzelski-Érában)

Emellett az is érdekelt, hogy 45 évnyi béke után miért robbant ki a Kelet-Svájcának hívott Jugoszláviában olyan véres háború, azt hiszem ez a kép sokat elárul arról, ahol egy horvát kisfiú siratja lelőtt apját, hogy én miért is mentem erre a szakra. 

Akik le büfészakozzák a szociológiát, azok nem tudják, hogy én nekem is sokat kellett tanulnom, vagy éppen kutatnom kellett a témához, amiről éppen írtam, vagy, hogy bár a szociálpszichológiába szerelmes voltam, mint kötelező tantárgyba, de 3. vizsgámon mentem át, ugyan úgy az SPSS tantárgyból is.  Volt, amihez egyszerűen nem volt érzékem hozzá, vagy egyszerűen nem érdekelt. Kérdőívezésnél jobban érdekelt, a társadalomtörténet, a társadalomlélektan, az interjúzás vagy a nem fancy témák kutatása. Sokszor vitába is keveredtem csoporttársaimmal, pl a menekült hullám idején. Én különböző érveket soroltam fel, a befogadásuk mellett, ők meg ellenérveket. Különösen nevetséges volt ez egy olyan nyitott gondolkodású szakon, ahol már első előadásaim egyikén tanárnőm kiállt a meleg és leszbikus párok családnak számítása mellett, meg azután hogy én előző félévben Krakkóban tanultam egy kicsit terrorszervezetek működéséről. 

Idén ősztől Humánökológiára vettek fel, ahol nem volt elég eddigi 3 évem tudása, hanem kellett hozzá egy korábban hozzáolvasott és felhalmozódott természettudományos ismeret is, no meg a megújuló alternatív energia erőforrások iránti érdeklődésem és talán pont ez a 2 év sokkal nehezebb lesz, mint azt megelőzően végzett 3 évem, amit szociológus hallgatóként teljesítettem. 

Egy szóval összegezve, a társadalomtudomány egy folyamatosan megújuló ember alkotta környezetet vizsgál, a humánökológia pedig azt vizsgálja, hogy az  emberiség  hogyan alakította át a természetét.