LMBTQI-propaganda betiltása?

Tényleg be kell tiltani azt, hogy a diákjaink meleg szerzők műveit tanulják vagy hogy melegek és biszexek által írt dalokat hallgassanak? 

Íme, hogy én miből építettem fel kamaszkortól kezdve a meleg identitásomat, miután rájöttem, hogy miért is vagyok más. 

Kezdjük a Fiúk a Klubnál emlékszem 14 évesen a padlásszobában hol X-aktákat, hol horrofilmet néztünk a bátyámmal, én meg akkor véletlen Cool televíziót kezdtem el nézni és találtam egy magával ragadó sorozatot, a Fiúk a klubbólt ami Egyesült Államokban élő LMBTQI közösség életét mutatta be: HIV-vel, partidroggal, fiatalkorú prostitúcióval, elfogadó és elutasító szülőkkel, politikával, szivárvány családokkal.

Nehéz megmondani, hogy mi volt az első meleg témájú előadótól dal, talán a finom Rufus Wainwright  Cigarattes and Chocolate Milk dala volt. maga a dal szerzője Rufus is meleg, és annyira fantasztikusan vegyíti a klasszikus és pop zenét:

A másik kedvenc meleg témájú filmem a C.R.A.Z.Y. volt, tipikus katolikus családot mutatott be, ahol a 4. fiúgyermek meleg, pont mint én. Nagyon izgalmas film és megható.

Janis Joplinról nem kell beszélnem, hiszen ő róla köztudott, hogy biszexként nőkkel és férfiakkal volt kapcsolata és bár 27 évesen hagyott itt (Élve eltemette magát a Bluesban) bennünket a zenéi mégis itt van élt dalaival  Blues koronozátlan királynője. 

Lubiewo: Bár már kamaszként olvastam Michał Witkowski Lubiewo magyarul Kéjpart című regényét. 24 évesen élőben láthattam Krakkóban az ottani Új színházban az ebből készült színházi előadást. 

Én ezeken nőttem fel, és nem azért hallgattam néztem meg ezeket a filmeket, mert valamilyen külső személy vagy propaganda befolyásolt volna, hanem mert úgy éreztem, hogy ezt meg kell nézném, mert nekem szólt.