Közel van Csecsenföld?

Ma megnéztem a Verzió dokumentumfilm fesztiválon vetített Üdvözöljük Csecsenföldön című filmet.

A filmben a Csecsenföldön üldöztetésnek kitett csecsen és nem csecsen származású LMBTQI emberek sorsát mutatja be.

Kik is a Csecsenek? Egy Oroszországban belül önálló autonóm köztársággal rendelkező népcsoport, amely viszonylag pár száz évvel ezelőtt vette fel a muzulmán hitet, de számos múltbéli nemzetségi szokásrendszerük megmaradt: vérbosszú, nőrablás, nemzetiségi tanács.  Talán egy  pozitívumot felsorolhatok  a hagyományos értékrendjükből az a vendégbarátság. 

A meleg ellenes üldöztetés tulajdonképpen egy kábítószer elleni rendőrségi akció során kezdődött el, az egyik személynél ugyanis a telefonjában találtak egy meleg témájú beszélgetést. Innen  kezdődött a földi pokol a Csecsen LMBTQI közösség számára.  (A filmről egy rövid ajánló) 

Akik túlélték a tortúrát vagy csak sikerült orosz LMBT-aktivisták segítségével elmenekülniük Csecsenföldről, azokat egy menedékházba bújtatják valahol Oroszországban.

Nem csak meleg férfiakat zárnak üldöznek a Csecsen hatóságok, hanem leszbikus nőket, de ott abban a patriarchális-törzsi társadalomban nincs sok joga a nőnek, tulajdonképpen egy hajadon nő addig a családja tulajdona, míg férjhez nem adják, azután viszont a férj tulajdona lesz.

Volt olyan huszonéves lány, aki saját maga kért segítséget, ugyanis a nagybátyja rájött, hogy leszbikus, de szexuális ellenszolgáltatásért cserébe nem árulta volna el a nő apjának, a lánya másságát. Alaposan megtervezték a lány szöktetését, amivel ottani szokások szerint, megsértik a család becsületét. Ezért ha lányt és szöktetőket megtalálják, akkor megölik őket. Ez lány bár szintén egy nem túl komfortos házba került, ahonnan nem tehette ki magát, mégis a második szállásáról önként vagy nem önként, de eltűnt.

Egy másik lányt Fehéroroszországból hurcolt vissza Csecsenföldre az édesapja, és annak az aktivistának is baja lett ebből aki megpróbálta ezt a vissza hurcolást megakadályozni, kénytelen volt elhagyni Oroszországot és menekült kérelmet beadni.

Sokan nem bírják a menedékházakat, a forgatás alatt mutatták, hogy egy szép szőke fiatalember hogyan vágta fel az ereit borotvapengével, szerencsére megmentették őt.

 A Csecsen államfő  Ramzan Kadyrov egy külföldi riporterrel készült interjúra során tagadta, hogy élnének LMBTQI emberek az országban. Majd azt is hozzá tette,hogy örülne ha elvinnének őket Kanadába, mert akkor megtisztulna az ország.  Amikor a Riporter kitért arra, hogy vannak bizonyítékok a melegek üldöztetésére akkor hazugságnak nevezte. (Ő a Csecsenek első számú vezetője) Putyin szemet huny Kadryov felett. Elvégre stabilitást hozott az orosz-csecsen kapcsolatban az ő személye. 

Van, akit úgy fogtak el, mint Maxim Lapunovot: Maxim nem Csecsen, hanem Omszki területen élt.  Üzleti útján ismerkedett meg Csecsenfölddel, eleinte ő is egy szerethető közvetlen és jó indulatú emberek által lakott kis köztársaságnak írta le Csecsenföldet. A letartóztatása során megváltozott erről a véleménye.  Ő elmondta részletesen, hogy addig vallatják az elfogott meleg férfiakat, míg nem másik 10 meleg embert fel nem jelentenek, a kínzások azután is folytatódnak, megverik őket gumibottal, dróton áramot vezetnek beléjük, megöléssel fenyegetik őket. Ő és a párja (akivel már több mint tíz éve vannak együtt) szerencsések közé tartozik. A párjának abba kellett hagynia miatta a második egyetemi diplomáját. Maximnak, a párjának, az édesanyjának, és a nővérének és a nővérei gyerekeinek el kellett hagyniuk az Omszki területet és valahol Oroszország belsejébe helyezték el őket. Miután már azt a lakást is zaklatták ahol az édesanyja élt a nővérével és az unokáival, ezért úgy döntöttek, hogy egy másik európai országba költöznek. Kissé bűntudata van amiatt, Maximnak, hogy a nővérének el kellett hagynia a férjét. Később Maxim visszatért Moszkvába ahol a sajtó elé állt, mint egykori áldozat és túlélője a Csecsenföldi meleg-ellenes üldöztetésnek. Bár nagy visszhangja lett az országban és azon túl, de mégse ítéltek el senkit se ezért, mégse történt semmi se. Ezután visszatért a családjához külföldre.

Mutattak egy olyan felvételt is, ami a szintén Kaukázusi Észak-Oszétiában készült, ahol egy középkorú meleg férfit erőszakolnak meg mások, voltak olyan felvételek, ahol a melegeket bántottak Csecsenföldön vagy Oroszországban.

A Csecsenföldi meleg-ellenes üldöztetésének talán leghíresebb áldozata és sajnos nem túlélője Zelim Bakaev, aki Oroszországban is ismert énekessé vált. A Hírneve ellenére, amikor hazatért nővére esküvőjére 2017-ben, eltűnt, talán megölték őt is. A szexualitása se tisztázott, de talán annyi volt a bűne, hogy nem felelt meg annak a Patriarchális kinézetnek, amit ott elvártak. A szép külső mellett gyönyörű hanggal áldotta meg Isten vagy Iszlám hit szerint Allah. Csak 25 évet élt. 

A film végén az is elhangzik, hogy a menekültek egy részét Kanada befogadta, viszont Donald Trump Elnök érában lévő Egyesült Államok egyet se fogadott be.

Az idei Lengyelországban és Magyarországban történt események hatására kérdem én, hogy közel van hozzánk Csecsenföld? Ugyanaz fog történni itthon is, mint ott? Minket LMBTQI embereket is majd megbélyegeznek és semmit se tehetünk mert megszüntették az Egyenlő Bánásmód Hatóságot? 

Fosztó én képző külső esztétikai és belső lelki szempontból.

Gyermekkoromban is éreztem, hogy kilógok a sorból, valahogy óvodában se találtam a helyemet, de ez úgy tűnik, végig kísér életem során, ha a Sugarloaf banda vadvirág dalát átkölteném, akkor így fogalmazom ezt saját magamnak.

„ Én csupán egy srác vagyok a sokból,

 Ki sír, ha fáj, de sírba visz, ha csókol,

 Mint kis különc, kilógok minden sorból

 De sorry, ez vagyok én!”

„Van, hogy néha megtalálnak érte

 Hogy mire fel vagyok ennyire más

M'ért nem értik nem tehetek róla

A biológia volt a hibás!

Kis törékeny vadvirág a szélben

A dongók ellen védtelen a szívem

Hess! Ti rám hiába szálltok

Itt nem lesz beporzás!”

A Meleg-világban se találom a helyem, de lányoktól is megkaptam 2 éves szakmunkás képzős tanulás alatt vagy már utána, de azoktól a lányoktól, akik oda jártak, de nem jöttek át velem szakközépiskolai osztályba, hogy ha műsorvezető akarok lenni, akkor tanuljak beszélni és menjek plasztikai műtétre: Szerepelek filmekbe, és rádióba is műsort vezetek, és sokat tanulok két nagy tudású idősebb munkatársaimtól, egy színvonalas rádióban, a Tilosban.

(Itt Noárral találkoztam össze, aki a Szappanopera helyett című műsor előtt szerepelt vendégként egy másik rádióműsorban a Tilosban.) 

(Itt meg filmben vagy sorozatban statisztáltam, ahol korhű ruhába öltöztettek be) 

Később intézményi kommunikátor szakon volt egy leányzó, aki melegségem miatt támadott, másrészt ha a lengyelségemről beszéltem neki, akkor azt kérkedésnek vette, pedig csak szívemből beszéltem erről, de úgy látszik, hogy ez az egy nemzetiségű Hajdúsági vagy Cívis felfogásába nem igazán fért bele, de talán még az se volt neki, 

Külsőmre gyakran tesznek megjegyzéseket olyanok, akik face-to –face nem beszéltem, vagy csak ritkán láttak engem, hogy csúnya vagyok, okádék, a szemem is furcsa, aggasztó, ijesztő.

Néha azt gondolom, hogy ezeknek az embereknek belső értékrendjeikkel is probléma lehet, ha feltennék ezekben az embereknek személyesen pár kérdést külsejükkel vagy lelkükkel kapcsolatban, hogy mivel elégedettek vagy elégedetlenek, akkor több lenne a külsejükkel való elégedetlenkedés.

Amit magamon javítanék és remélem újévi fogadalmamat sikerül megtartanom, hogy a vézna alkatomat, le cserélném egy sportosabb vagy sportos-vékony testalkatra, de semmiképpen se egy nyak eltüntetős body builder alkatra. Fogaimat csináltatnám meg, és a látásomat javítanám műtéti úton, és divatosabban öltözködnék, bár fast-fashiont most már elítélem.

Másrészt, ha a meleg világot, ha kritikával illethetem, különösen a magyar rög valóságot, akkor nem egy összetartó csapat vagyunk, hanem klikkekre oszlunk, és kirekesztjük, jobban mondva kimarjuk azt, aki tőlünk eltér külső megjelenésében vagy belső értékrendjében. Ezt észrevettem a közel 6 éves debreceni LMBTQI-aktivizmusom során is és most is amióta Budapesten élek.

Viszont érdekes mód van, akit vonzottam, nők között is akadt, és pasik között is akadt, akiknek bejöttem vagy szimpátiát éreztek irántam: a nyári kollégista társam, akihez 2 hónapra leköltöztem, annyira megkedvelt, hogy felvetette, hogy összeköltözhetnénk albérletbe, meg a furcsaságomat különlegességnek tartja, mert ő maga is ilyen volt. Sőt volt mikor egy biszex pasi miatt sírtam, akkor az ő vállán sírtam.  Akkor volt egy általános és szakiskolás osztálytársnőm, akivel évek folyamán jó barátok lettünk, és talán belém is zúgott, de most már pasija van, de korai kamaszként lánnyal is jártam 2 évet, ő benne is felkeltettem valamit. Az Elmúlt másfél évben azért szép számmal teljesítettem a szexuális vállalásaimat magam felé, jó pár szenvedélyes estén vagyok túl, amikről írok egy kaland-naplóban. Komoly kapcsolatra is nyitott volnék, de még nem találtam meg az igazit.

Akik meg nem hittek bennem, nos, ők némileg nem egy szerencsés utat jártak be, és finomam fogalmaztam: Kimaradtak a középiskolából, korai gyerekvállalás miatt, nem is nagyon tanultak tovább, de csinálnak valamit, ami mondjuk lehet siker, de lehet egy kudarcos életút.

Fosztó én képző- Nemzetiségi szempontból.

Ezt a címet azért írtam, mert sokan, akik nem ismernek, megpróbálnak rám erőltetni olyan dolgokat, amiket az ő sztereotípiákban gondolkodó agyuk igyekszik bedobozolni valahova.

Kezdjük azzal, hogy én tudom, ki vagyok, és hogy merre tartok, bár néha megbicsaklok a vállalt célok miatt, de mindig felbírtam állni, és újult erőre kapva előre vagy tovább léptem.

Igen, kreolbőrű vagyok, de ennek számtalan oka lehet, bár emiatt sokan néznek cigánynak, arabnak, arab bevándorlónak, migránsnak, vagy, hogy még keletebbre menjek, iráninak, indiainak.

Én ezt arra vezetem vissza, mivel inkább Magyarországon kaptam ilyen megjegyzéseket, hogy a magyar nép iszonyatosan bevan zárva a Kárpát-medencébe, lehet, van egy két hazánk fia, aki kivándorolt nyugatabbra és tőkét tudott kovácsolni a szerencséjéből, de a magyar nép nagy része bezárkózott: egyrészt mentálisan, másrészt, ha leszakadó településekre gondolok, akkor meg fizikailag is.

A Kreol bőrömet meg egyszerűbb arra visszavezetni, hogy Lengyelország, amely kevésbé volt elzárva a bevándorlástól, úgy keveredhet más népekkel is. 1000-es évek elején, feljegyezték, hogy az akkor még Arabok uralta Ibériai-félszigetről zsidó kereskedők érkeztek lengyelbe, az akkori kereskedelmi útvonalakon. Ők az askenázi zsidók,

Később bár Tatár-járás inkább, de Pestis annyira nem pusztított Lengyelországban a Német-Római Birodalomból is érkeztek német és zsidó telepesek, sőt skótok is és hollandok is érkeztek. 1492 után Spanyol majd Portugál Királyságból is kilettek tiltva a zsidó vallású emberek, és jó pár ország, köztük Lengyelország is befogadta a szefárd zsidókat, akik a menekülési vándorlásuk miatt, olykor Török Birodalomból és Itáliából is oda menekültek, a Lengyel Királyságban uralkodó vallási tolerancia miatt.

Örmények miatt is lehetek kreol, ugyanis láttam már Kaukázusi lányokat, és eléggé kreol szépségek voltak, de Krími Karaiták is elég vegyesek, akik az egykoron török eredetű Tatárok által lakott Krími Kánságból települtek be, de Török Birodalommal szintén kapcsolatba álltak, nos ők a zsidó vallás egy másik ágát követik, de muzulmán Lipek-tatárok is oka lehet a kreolságomnak. Emellett van bennem orosz és magyar vérvonal is.

Ha nem lennék lengyel, akkor valószínűleg nem imádnak ennyire a lengyel filmeket, zenéket és a céklalevest amit elég gyakran főzök.  Ha nem lennék orosz, akkor nem rajonganék úgy szint az orosz zenékért vagy kaviárért és a ruszliért.  Ha meg nem magyar lennék, nem rajonganak úgy szint a magyar filmekért, zenéért (Zemfiráért,  és halászléért.

De Roma származásom cáfolása az is, hogy a romák erőteljesen fűszeresen csinálnak mindent, a mi családunkban, meg külső baráti ismerősök hatására használ a két idősebb bátyám erős paprikát, én viszont, meg a családban senki se szereti, szerette az ehetetlenül csípős ételeket, de a töltött káposztát is káposztából csináljuk és nem tormalevélből, no meg nem temetjük el hozzá tartozóinkkal se pénzt, se más személyes tárgyat sem.