Gyermekkoromban is
éreztem, hogy kilógok a sorból, valahogy óvodában se találtam a helyemet, de ez
úgy tűnik, végig kísér életem során, ha a Sugarloaf banda vadvirág dalát
átkölteném, akkor így fogalmazom ezt saját magamnak.
„ Én csupán egy srác vagyok a sokból,
Ki sír, ha fáj, de
sírba visz, ha csókol,
Mint kis különc,
kilógok minden sorból
De sorry, ez vagyok
én!”
„Van, hogy néha megtalálnak érte
Hogy
mire fel vagyok ennyire más
M'ért nem értik nem tehetek róla
A biológia volt a hibás!
Kis törékeny vadvirág a szélben
A dongók ellen védtelen a szívem
Hess! Ti rám hiába szálltok
Itt nem lesz beporzás!”
A Meleg-világban se
találom a helyem, de lányoktól is megkaptam 2 éves szakmunkás képzős tanulás
alatt vagy már utána, de azoktól a lányoktól, akik oda jártak, de nem jöttek át
velem szakközépiskolai osztályba, hogy ha műsorvezető akarok lenni, akkor
tanuljak beszélni és menjek plasztikai műtétre: Szerepelek filmekbe, és rádióba
is műsort vezetek, és sokat tanulok két nagy tudású idősebb munkatársaimtól, egy
színvonalas rádióban, a Tilosban.
(Itt Noárral találkoztam össze, aki a Szappanopera helyett című műsor előtt szerepelt vendégként egy másik rádióműsorban a Tilosban.)
(Itt meg filmben vagy sorozatban statisztáltam, ahol korhű ruhába öltöztettek be)
Később intézményi kommunikátor szakon volt egy leányzó, aki melegségem miatt támadott, másrészt ha a lengyelségemről beszéltem neki, akkor azt kérkedésnek vette, pedig csak szívemből beszéltem erről, de úgy látszik, hogy ez az egy nemzetiségű Hajdúsági vagy Cívis felfogásába nem igazán fért bele, de talán még az se volt neki,
Külsőmre gyakran
tesznek megjegyzéseket olyanok, akik face-to –face nem beszéltem, vagy csak
ritkán láttak engem, hogy csúnya vagyok, okádék, a szemem is furcsa, aggasztó,
ijesztő.
Néha azt gondolom, hogy
ezeknek az embereknek belső értékrendjeikkel is probléma lehet, ha feltennék
ezekben az embereknek személyesen pár kérdést külsejükkel vagy lelkükkel kapcsolatban,
hogy mivel elégedettek vagy elégedetlenek, akkor több lenne a külsejükkel való
elégedetlenkedés.
Amit magamon javítanék
és remélem újévi fogadalmamat sikerül megtartanom, hogy a vézna alkatomat, le
cserélném egy sportosabb vagy sportos-vékony testalkatra, de semmiképpen se egy
nyak eltüntetős body builder alkatra. Fogaimat csináltatnám meg, és a látásomat
javítanám műtéti úton, és divatosabban öltözködnék, bár fast-fashiont most már
elítélem.
Másrészt, ha a meleg
világot, ha kritikával illethetem, különösen a magyar rög valóságot, akkor nem
egy összetartó csapat vagyunk, hanem klikkekre oszlunk, és kirekesztjük, jobban
mondva kimarjuk azt, aki tőlünk eltér külső megjelenésében vagy belső
értékrendjében. Ezt észrevettem a közel 6 éves debreceni LMBTQI-aktivizmusom
során is és most is amióta Budapesten élek.
Viszont érdekes mód van,
akit vonzottam, nők között is akadt, és pasik között is akadt, akiknek bejöttem
vagy szimpátiát éreztek irántam: a nyári kollégista társam, akihez 2 hónapra
leköltöztem, annyira megkedvelt, hogy felvetette, hogy összeköltözhetnénk
albérletbe, meg a furcsaságomat különlegességnek tartja, mert ő maga is ilyen
volt. Sőt volt mikor egy biszex pasi miatt sírtam, akkor az ő vállán sírtam. Akkor volt egy általános és szakiskolás
osztálytársnőm, akivel évek folyamán jó barátok lettünk, és talán belém is
zúgott, de most már pasija van, de korai kamaszként lánnyal is jártam 2 évet, ő
benne is felkeltettem valamit. Az Elmúlt másfél évben azért szép számmal
teljesítettem a szexuális vállalásaimat magam felé, jó pár szenvedélyes estén
vagyok túl, amikről írok egy kaland-naplóban. Komoly kapcsolatra is nyitott
volnék, de még nem találtam meg az igazit.
Akik meg nem hittek bennem, nos, ők némileg nem egy
szerencsés utat jártak be, és finomam fogalmaztam: Kimaradtak a középiskolából,
korai gyerekvállalás miatt, nem is nagyon tanultak tovább, de csinálnak valamit,
ami mondjuk lehet siker, de lehet egy kudarcos életút.