Büfészak

Hol is kezdjem a napló bejegyzésemet? Most 27 vagyok, de már van 2 szakmám (Intézményi kommunikátor és turisztikai szervező, értékesítő), és egy alapdiplomám. Ha azt vesszük, intézményi kommunikátor és szociológusi diplomámmal nem sokra mentem, igaz többet között azért nem, mert míg nem volt kéznél a diplomám, addig nem nagyon fogadták el azt az indokot, hogy de hát meg van, csak nyelvvizsgám hiánya miatt nem adták ki. 

Tisztelem becsülöm azokat, akik mondjuk más szakra mentek egyetemen belül, van elég sok orvostan hallgató ismerősöm, látom, hogy mennyit tanulnak, minden tiszteletem az övéké. Viszont nem szeretem, ha le büfé szakozzák azt, amit választottam. 

Bár mehettem (mehetnék) történelem és valamilyen szakos osztatlan tanári képzésre levelezőn, (mivel kis ujjamban van a történelem) de mégse erre mentem. Az ok egyszerű, talán ha 7. vagy 8. osztályos koromban nem akadok meg a társadalomismeret tankönyvnél, hanem túllépek rajta, mint a többi tankönyvön, akkor most nem mentem volna szociológusnak. 

Viszont ennek hatására elkezdtek érdekelni a különböző társadalmi problémák, amelynek részben magam is szemtanúja voltam, elkezdett érdekelni a társadalomnak lélektana. Talán ez is érthető, hiszem orosz dédnagymamám is elhagyta szülőhazáját, lengyel nagyapám is, és édesapám is. Ebből a szempontból Wroclaw történelme is érdekes, hogy a rommá lőtt hosszú évszázadokig németek uralta, majd újjá lengyel várossá vált Wroclawban hogyan bontakozott ki egy ellen kultúra, ne feledjük, a szociológusok és különösen a kulturális antropológusok ezzel is foglalkoznak. Apám ebben a városban élt, majd 1976-ban telepedtek le Magyarországon édes anyukámmal. (Wroclawi Punkok a Jaruzelski-Érában)

Emellett az is érdekelt, hogy 45 évnyi béke után miért robbant ki a Kelet-Svájcának hívott Jugoszláviában olyan véres háború, azt hiszem ez a kép sokat elárul arról, ahol egy horvát kisfiú siratja lelőtt apját, hogy én miért is mentem erre a szakra. 

Akik le büfészakozzák a szociológiát, azok nem tudják, hogy én nekem is sokat kellett tanulnom, vagy éppen kutatnom kellett a témához, amiről éppen írtam, vagy, hogy bár a szociálpszichológiába szerelmes voltam, mint kötelező tantárgyba, de 3. vizsgámon mentem át, ugyan úgy az SPSS tantárgyból is.  Volt, amihez egyszerűen nem volt érzékem hozzá, vagy egyszerűen nem érdekelt. Kérdőívezésnél jobban érdekelt, a társadalomtörténet, a társadalomlélektan, az interjúzás vagy a nem fancy témák kutatása. Sokszor vitába is keveredtem csoporttársaimmal, pl a menekült hullám idején. Én különböző érveket soroltam fel, a befogadásuk mellett, ők meg ellenérveket. Különösen nevetséges volt ez egy olyan nyitott gondolkodású szakon, ahol már első előadásaim egyikén tanárnőm kiállt a meleg és leszbikus párok családnak számítása mellett, meg azután hogy én előző félévben Krakkóban tanultam egy kicsit terrorszervezetek működéséről. 

Idén ősztől Humánökológiára vettek fel, ahol nem volt elég eddigi 3 évem tudása, hanem kellett hozzá egy korábban hozzáolvasott és felhalmozódott természettudományos ismeret is, no meg a megújuló alternatív energia erőforrások iránti érdeklődésem és talán pont ez a 2 év sokkal nehezebb lesz, mint azt megelőzően végzett 3 évem, amit szociológus hallgatóként teljesítettem. 

Egy szóval összegezve, a társadalomtudomány egy folyamatosan megújuló ember alkotta környezetet vizsgál, a humánökológia pedig azt vizsgálja, hogy az  emberiség  hogyan alakította át a természetét. 

Gay for pay

27 évesen lassan belefásulok a társkereső világába, viszont már eléggé jól ismerem az ott fel lelhető torz személyiségeket. Most a Gay for pay férfiakról lesz szó.

Ezek a férfiak olyan réteget alkotnak a társkereső vagy nyilvános ismerkedő helyek világában, akik büszke macsó heteroszexuálisok. Aztán idővel rájönnek, hogy nem akarnak fárasztó fizikai vagy szellemi munkát végezni és így marad a könnyű megélhetést biztosító, escort munka, szép szóval így fejezem ki, más szavakat nem akarok mondani erre. Van olyan heteroszexuális macsó férfi, aki meleg pornóban is játszik, sőt a macsósága ellenére, passzív szerepben keresi meg a kenyérre valót.

Mindez tényleg könnyű kereseti munka, viszont ez is egyfajta önbecsapás. No, nem azért, mert, átvered a meleg pasit, hanem mert a magad személyiségét torzítod el ezzel az élethelyzettel. Elsősorban azért, mert olyan dolgot teszel, ami nem tesz boldoggá, már pedig az ember olyan munkát válasszon, amit örömmel végez, vagy hanem akkor könnyen kiég. Na ez  a második a kiégés, önutálathoz vezet, viszont az önutálatot, másra fogod kivetíteni, így aztán megölöd aktuális meleg partneredet,és a végén a bíróságon ülsz, bilincsel a kezeden meg a lábadon, és a bíró kimondja, hogy x év letöltendő börtönbüntetést kapsz gyilkosságért.

Megéri? Ugye, hogy nem. Én nekem is van pár olyan munkakör, amitől úgy érzem, hogy mire a nap végére hazaérnék, akkor sugárban tudnék hányni, és nem is fogok jelentkezni ilyen pozícióba.

Jó pár könyvben olvastam egyébként, hogy heteroszexuális férfiú gyilkolt meg egy meleget a pénzéért, meg most az American Crime Storyba is volt egy jelenet, amely a Gianni Versace gyilkosságot dolgozta fel, hogy még a gyilkosság sorozatot megelőzően, egy idősebb férfi felhozott egy jóképű heteroszexuális fiatalember, aki egy meleg bárba üldögélt, aztán szétverte a fejét a gazdag idősúr otthonában. Azt hiszem, én melegként nem szeretnék erre a sorsra jutni, így nem is fogok escort fiúkkal ismerkedni, ezzel is csökkentve az esélyét, hogy ne ilyen halált haljak.

HUXIT

Mai napon néztem meg Duró Dóra független parlamenti képviselővel folytatott beszélgetést az ATV honlapján. Nos, úgy tűnik, hogy nagyon a szélsőjobb felé tolódott FIDESZ felé mozgolódik Dóráék pártja, a Mi Hazánk Mozgalom.

Miért is írom le a sorokat? A Mi Hazánk Mozgalom egy HUXIT népszavazást készítene elő, amellyel kilépnénk az Európai Unióból.

Miért zavar ez? Apukám után lengyel állampolgárságot kaptam meg, anyukám után meg a magyar állampolgárságot, így kettős állampolgár vagyok, de ezen két országon túl még élnek rokonaim Litvániában is, amely szintén az EU egyik tagállama, és ahol már euróval fizetnek az emberek, no de nem is ez számit.

Lengyel rokonaim mesélték, hogy milyen körülményesen jutott ki nagyapám II. Világháború után, az édesanyjához, és 4 testvéréhez, akik Szovjetunióhoz csatolt Litvániában maradtak. (ugyanis lengyel nagyapám Litvániában született, ők a lengyel kisebbséghez tartozott) . Apukám például nem mehetett ki vele, viszont apukám bátyja, Edward nagybácsikám  találkozott dédnagymamámmal.

Emlékszem, hogy mikor rosszul áll a lengyel tervgazdaság, akkor vámot kellett fizetni, ha átmentél a magyar-(cseh)szlovák, és a (cseh)szlovák majd szlovák-magyar határon. Az én szüleim gyakran küldtek ki élelmiszer csomagokat a lengyelben élő rokonoknak, akik máig hálásak ezért. 1990 után már mind a két országban rendbe jött lassacskán a gazdaság, hála a demokratikus rendszerváltásnak és a piacgazdaság bevezetésének köszönhetően.

1990 után is kellett vámot fizetni a határon, egészen 2004 Május 1.-ig. Ezen a napon nyílt meg a határ, igaz még voltak ellenőrzések a határon, de szabadabban mozoghattunk. Sajnos apukám előző évben történt halála miatt, a 2007-es litván-lengyel rokon találkozón nem vettünk részt, amely Litvániában volt, de a 2008-as lengyel-litván rokon találkozóra már kimentünk és örültem, hogy végre láthattam a litván rokonokat, most idén először, lengyel nagyapám fiatalabbik nővérének a fia és felesége is ellátogat hozzánk Magyarországra, a nagybácsikámmal és feleségével együtt érkeznek. Elmondhatatlanul hálás vagyok az Európai Uniónak, hogy megnyíltak előttünk a határok, és gyakrabban megtudjuk látogatni egymást, mert nem kell órákat sorban állni autóval a határ előtt, nem kell felesleges vámot fizetnünk, nem kell vízum se ahhoz, hogy kiutazzak külföldre.

Én az erősebb Európai Integráció híve vagyok, sőt az esetleg bővítésé is, ahol mondjuk Ukrajna, Moldova, Grúzia, és maradék Balkán-félszigeten országok is az Európai Unió részévé válnának, akkor valóban egy tömbben élne a Kárpát-medencében élő magyarság, remélem, inkább ez valósul meg, és nem a HUXIT.