Terveim következő kevesebb mint 2,5 évre

Úgy érzem, hogy bár 27 évesen bár sok bonyodalom árán, de célba jutottam, hiszen Budapesten élek, amire mindig is vágytam. Igaz ez az egyik célom. Vannak más céljaim is, stabil munkahelyet szerezni és így valódi szakmai tapasztalatokat szerezni, majd végül egy stabil párkapcsolatot szeretnék, egy olyan emberrel, akivel később gyereket is tudnék vállalni. A zsebembe van egy színes életút: egy lengyel magyar és litván nagycsalád, akik mögöttem állnak és segítenek, ha bajba kerülnék bármilyen értelemben, egy jelentős LMBTQI önkéntes tapasztalat ehhez kapcsolódó rendezvényszervezői tapasztalat, emellett van 1 alapdiplomám, meg 2 szakmai képzettségem is.

  Igaz, hogy az elmúlt hetekben rengeteg hozzám nem illő munkákat is végeztem diákszövetkezeteken keresztül, de most már úgy érzem, hogy ideje tudatosabbnak lennem. Most úgy döntöttem, hogy bár lehet önkénteskedek megint LMBTQI vonalon, és megint járok civil képzésekre, de ha a humánökológusnak való egyetemen túli programok vagy mondjuk egy hétköznapra eső LMBTQI rendezvény között kell választanom, akkor szó nélkül inkább humánökológia jellegű előadásokra megyek el, de gender-studies előadásokra is szívesen eljárok majd.

 Csoporttársnőmmel éppen a múlthéten beszélgettünk arról, hogy én szívesen ellátogatnék a Krisna-völgybe meg gyűrűfűre is, hogy kicsit megtapasztaljam az ökofalvak világát, emellett vele adtunk elő egy jó prezentációt a Részvételi Akció Kutatásról mielőtt ezt szóba hoztam neki.

További céljaim között szerepel, hogy az Angelusz Róbert társadalomtudományi szakkollégiumba kerüljek a következő félévben. Ezután 1 félévet kint szeretnék tanulni, a hollandiai Nijmegen városában Erasmus tanulmányi ösztöndíj keretében, majd egy újabb félévet kint töltsek Wroclawban szakmai gyakorlat keretében, de ez már 2 éves képzésem után lenne. Lehet jobb lesz így, mert így legalább 1 félévet (maximum 2 félévet) rászánhatok a szakdolgozatom megírására is, lehet aztán kint is maradnék Wroclawban örökre és csak szakdolgozatom megvédése meg államvizsga miatt jönnék haza.

Önkritika magamról, avagy mit csinálnék másképpen életemben?

12 éves koromban számos dolog történt az életemben, volt, ami túl korán jött, volt, amit meg könnyedén elengedtem. Például bizonyos új osztálytársammal nem állnék szóba, és várnék egy bizonyos dologra pár évet, bár akkor lehet, sose jövök rá, hogy mi is a valódi szexuális irányultságom. Ekkoriban kellett volna elkezdenem rendszeresen 20 éves koromig bezárólag valamit rendszeresen sportolnom, mondjuk a gyógy úszásokra járást élveztem, mert kikapcsolta az agyamat a víz. Ugyanekkor kellett volna a mutáló hangom miatt elkezdenem, tanulni éneklés helyett valamilyen komoly és/vagy könnyű zenei hangszeren megtanulni játszani mondjuk a helyi zeneiskolában és vagy a debreceni Rock Suliban.  Szintén ekkor kellett volna angol nyelvtanulás mellett a lengyel nyelvre rákoncentrálnom, hiszen előtte való nyáron majdnem 2 hónapot töltöttem el Lengyelországban. Sőt ha azt vesszük a német nyelvet is elkezdhettem volna tanulni egy hittanos tanárnőm segítségével, amit egészen 8. koromig folytathattam volna.

Szakiskolában inkább 1 évet töltöttem el volna, mintsem kettőt, ha mondjuk, hamarabb teljesítek történelem versenyen.  Így az utolsó 2-3 évemben alaposan rákoncentráltam volna az angol és lengyel és német nyelvtanulásra, hogy mindháromból szerezzek legalább egy középfokú nyelvvizsgát és vagy emelt érettségit. Emellett az olasz nyelvet is elkezdtem volna tanulni, hogy ebből is szerezzek legalább egy középfokú nyelvvizsgát vagy egy emelt érettségit. Érettségin is harcoltam volna azért, hogy mondjuk bizonyos tantárgyakból emelt érettségire menjek: leginkább történelemből tudtam volna elképzelni, hogy emelt érettségizzek belőle.  Középfokú érettséginél is sokkal több tantárgyból is érettségire mentem volna: így mondjuk német, földrajz és az informatikai alapismeretekből is érettségiztem volna, ez utóbbiból még ECDL vizsgát is szereztem volna, sőt még itt a kresz vizsgát és a jogosítványt is szerezhettem volna autóvezetésből.

Emellett már középiskolás koromtól kezdve elkezdtem volna dolgozni, hogy javuljon a munkaszocializációs képességem. 

Érettségi után talán ugyanúgy elmennék felsőfokú szakképzésre, de jóval tudatosabban teljesíteném végig az intézményi kommunikátor szakot, hiszen legalább 1 életre szóló barátságot kötött ott, amit nem ápolok megfelelően. Ugyanekkor elkezdeném tanulni tudatosabban olasz nyelvre alapozva, a francia nyelvet is, fakultatív módon. Igénybe venném a görögországi iskolás kirándulást is.

Az előbújásomat is hamarabb tenném meg, (mondjuk még bátyám ezt először felhozta szüleimnek 15 évesem) és mondjuk, csak édesanyámnak mondanám el, és akkor is csak részigazságot mondanék neki és nem kezdenék kapcsolatot 14 évesen a tőlem 2 évvel fiatalabb hittanos társnőmmel.  

LMBTQI vonatkozású magánéletemet óvatosan kezelném, talán 1-2 korombeli sráccal megpróbálnék találkozni, de nem tudom, hogy mi lenne abban a szituban, az biztos, hogy az intim beavatkozásomat, 13-14 évesen megcsinálnám, mert kihatott az önbizalomhiányomra az is, meg talán ezzel összefügg a jelenleg meglévő szorongásom is. Emellett a társkereső oldalon is sokkal óvatosabb lennék, és nem használnám venném át az exhibicionista és vadászós szokásokat a többi embertől. Emellett pszichológus segítségét is igénybe venném már ekkortól fogva, hogy könnyebben elfogadjam magam és ne szorongjak annyit.

Szintén ekkoriban intézném el a kettős állampolgárságomat, hogy később ne legyen gondom ebből. Így akkor összesen 2009-ben az EP és 2010-ben a magyar országgyűlési és önkormányzati választáson szavaznék, és 2014-es magyar országgyűlési szavaznék. Már 2009-ben csatlakoznék az LMP-hez, de ugyanúgy szakítanék vele 2013-ban, hogy csatlakozzak a párbeszéd szimpatizánsai közé.

18 évesen elkezdeném a bulizós korszakomat, felfedezném a club zeusz nevű meleg bulit, de csak mértékkel járnék oda, az érettségi miatt.  Ugyanekkor mennék el az első Sziget Fesztiválomra, hogy ott szerezzek első kézből tapasztalatot LMBTQ ügyekről.

2012-ben ugyan úgy csatlakoznék a debreceni színtérhez, és egészen 2014 szeptemberig tagja is lennék, de jóval aktívabb tagja lennék. 2014-ben nem jelentkeznék MM programra.

Helyette inkább kimennék Erasmus+ program segítségével kiutaznék Krakkóba, a Jagelló Egyetemre két szemeszter erejéig és ott próbálnám meg az LMBTQI szervezetekben való önkénteskedést elsőnek Wroclawban  majd Krakkói szervezetekben is és részt vennék a helyi pride felvonulásokon.

2013-ban ugyan úgy a Debreceni Egyetemre jelentkeznék, szociológia szakra, majd bizonyos műtéteket, jóval korábban csináltatnék meg. Első két szemeszterem során felvenném az angol lengyel nyelveket, emellett eljárnék kezdetektől fogva Debreceni Egyetemen működő színjátszó és irodalmi körökbe, meg ekkor elkezdenék 1 évig tanulni énekelni a Rocksuliban. 2014-ben mennék ki erre alapozva két félévre Krakkóban, ahogy fentebb is leírtam, és felvennék lengyel nyelvtanulásomat elősegítő lengyel nyelvű kurzusokat is. 

Emellett elmennék környező országokba is: Litvánia, Csehország, Németországba mennék elsősorban.  Emellett 2014-ben az önkormányzati és 2015-ben az Elnök választásokon is szavaznék Lengyelországban, meg megpróbálnék ott is egy liberálisabb vagy baloldali párt mellett kampányolni. Emellett ellátogatnék a lengyel Woodstock fesztiválra és ugyan úgy önkénteskednék a Sziget Fesztiválon is, hiszen ha akkor nem önkénteskedek, nem leszek rosszul, és nem műtenek meg sose a szívemmel.

2015-ben nem teljesen, de csatlakoznék a CívisColorShoz. Azért nem teljesen, hogy jobban rátudjak koncentrálni a szakdolgozat írásra, emellett biztosan az Feltétel Nélküli Alapjövedelemről írnám a témámat és így 2016-ban normálisan áttudnám venni a diplomámat.

2016-ban lehet, a Debreceni Egyetemre jelentkeznék, az kérdéses, hogy szociológia vagy szociálpolitika mesterszakra, de ezek közül valamelyiket megcsinálnám az biztos. Ekkor egy félévig aktív lennék a debreceni LMBTQI szervezet életében, majd újra kimennék Erasmussal Lengyelországba tavaszi évben, ezúttal Lódzba, majd a következő őszi félévben Tórunban is tanulnék és kint megint csak helyi LMBTQI szervezetekben végeznék önkéntes tevékenységet.  Miután hazajönnék megint CívisColorSba csatlakoznék, viszont védeném a szervezetet olyanokkal szemben, akik a negatív viselkedésükkel szétrombolnák a szervezet életét és konfliktust szítanak a tagok között. Emellett 2018-ban megpróbáltam volna kiharcolni LMBTQI témájú szakdolgozatot írhassak a Debreceni Egyetem ennyi  LMBTQI aktivizmussal a hátam mögött. 

Utána mit csináltam volna? Lehet egy újbóli budapesti  mesterképzésre is jelentkeztem volna, vagy pedig helyben elkezdtem volna dolgozni valamit, esetleg kipróbáltam volna magam a GLC teach demokrací programban majd fizetett közösségszervező lettem volna. Mi lett volna ha? Csomó hülye agyalás a jóvá nem tehető múlton. 

Októberi bejegyzés

Kedves Naplóm!

Már több mint 1 hónapja élem az életem  mint humánökológia szakos,  ELTE-TÁTK-ra  egyetemista Budapesten. Ez alatt volt pár rossz húzásom az életemnek, pl, hogy nem kezdtem el Szeptember 10.-én munka után nézelődni, meg, hogy szakos gólya táborba mentem, ahelyett, hogy valamilyen munkát végeztem volna.

A szak maga jó, érdekes, hiszen a környezetvédelem számomra legalább annyira fontos, mint az LMBTQI-aktivizmus. Nagyon sok érdekes tantárgy van, amiket remélem, tudok is teljesíteni, mert nem szeretnék megbukni. Ugyanakkor félek, hogy szétforgácsolom magam, hiszen lehetetlen tanulnom is, meg pénzt keresnem is, igaz 2 szabadnapom van hétköznap, keddi és pénteki napokon pl. tudnék dolgozni 8 órában, meg szombati vasárnapi napokon is betudnék vállalni napi 8 órás munkákat.

Igazából az a bajom, hogy nem a képességeimnek megfelelő munkákat nézegettem: hiszen rossz a fizikai állóképességem, így például mozis jegyszedőnek és bolti eladónak nehezen tudom magam elképzelni. Valamilyen irodai HR-s munkakörben vagy pedig szenvedélybeteg és hajléktalan ellátó rendszerben dolgoznék legszívesebben, emellett továbbra is reménykedek LMBTQI civil szervezetes munkakörben is, hiszen elmúlt években sokat önkéntes tevékenységet végeztem, és rengeteg rendezvényt szerveztem a nyáron Debrecenben az LMBTQI közösség számára.

Magánéleti szempontból úgy érzem, hogy rácáfolok arra, amit egyes ismerőseim/családtagjaim mondtak: nem lettem ÉNB meleg éjszaka életművésze. Eddig 1 meleg új meleg szórakozóhely nyitó partiján voltam. Egyik rádiós műsorvezető ismerősnek van igaza abban, hogy az éjszakázáshoz, külön energia befektetés kell, szeretem az éjszakai életet, de például nem pénztárca kímélő dolog minden pénteken és szombaton bulikba járkálni és abban reménykedni, hogy ott találom meg a másik felemet.

Ugyanakkor csatlakoztam a GBME-hez, ami egy leginkább Budapesten működő meleg kör: eddig társasjáték, biliárd és filmnézős estéiken voltam, nagyon jó csapat. Emellett egy Erasmus+ diákkal is megismerkedtem, akivel végre gyakorolhatom az angol nyelvet, ami roppantul fontos az életemben. Azt hiszem a személyében egy újabb barátra tettem szert, a szerelem még várhat magára.

Néha van, honvágyam Hajdúszoboszló iránt, de elhatároztam, hogy novemberig nem nagyon megyek haza, akkor is csak 3 napra.

Próbálok nem elidegenedni a társadalomtól: a múltkor is láttam, ahogy egy édesanya elindul aluljáró felé a babakocsijával, megkérdeztem, hogy segíthetek? Erre mondta, hogy igen és megfogtam a babakocsi másik végét, hogy elosszuk a súlyt. Nem szeretnék elembertelenedni ebben az elembertelenedő világban.