Októberi bejegyzés

Kedves Naplóm!

Már több mint 1 hónapja élem az életem  mint humánökológia szakos,  ELTE-TÁTK-ra  egyetemista Budapesten. Ez alatt volt pár rossz húzásom az életemnek, pl, hogy nem kezdtem el Szeptember 10.-én munka után nézelődni, meg, hogy szakos gólya táborba mentem, ahelyett, hogy valamilyen munkát végeztem volna.

A szak maga jó, érdekes, hiszen a környezetvédelem számomra legalább annyira fontos, mint az LMBTQI-aktivizmus. Nagyon sok érdekes tantárgy van, amiket remélem, tudok is teljesíteni, mert nem szeretnék megbukni. Ugyanakkor félek, hogy szétforgácsolom magam, hiszen lehetetlen tanulnom is, meg pénzt keresnem is, igaz 2 szabadnapom van hétköznap, keddi és pénteki napokon pl. tudnék dolgozni 8 órában, meg szombati vasárnapi napokon is betudnék vállalni napi 8 órás munkákat.

Igazából az a bajom, hogy nem a képességeimnek megfelelő munkákat nézegettem: hiszen rossz a fizikai állóképességem, így például mozis jegyszedőnek és bolti eladónak nehezen tudom magam elképzelni. Valamilyen irodai HR-s munkakörben vagy pedig szenvedélybeteg és hajléktalan ellátó rendszerben dolgoznék legszívesebben, emellett továbbra is reménykedek LMBTQI civil szervezetes munkakörben is, hiszen elmúlt években sokat önkéntes tevékenységet végeztem, és rengeteg rendezvényt szerveztem a nyáron Debrecenben az LMBTQI közösség számára.

Magánéleti szempontból úgy érzem, hogy rácáfolok arra, amit egyes ismerőseim/családtagjaim mondtak: nem lettem ÉNB meleg éjszaka életművésze. Eddig 1 meleg új meleg szórakozóhely nyitó partiján voltam. Egyik rádiós műsorvezető ismerősnek van igaza abban, hogy az éjszakázáshoz, külön energia befektetés kell, szeretem az éjszakai életet, de például nem pénztárca kímélő dolog minden pénteken és szombaton bulikba járkálni és abban reménykedni, hogy ott találom meg a másik felemet.

Ugyanakkor csatlakoztam a GBME-hez, ami egy leginkább Budapesten működő meleg kör: eddig társasjáték, biliárd és filmnézős estéiken voltam, nagyon jó csapat. Emellett egy Erasmus+ diákkal is megismerkedtem, akivel végre gyakorolhatom az angol nyelvet, ami roppantul fontos az életemben. Azt hiszem a személyében egy újabb barátra tettem szert, a szerelem még várhat magára.

Néha van, honvágyam Hajdúszoboszló iránt, de elhatároztam, hogy novemberig nem nagyon megyek haza, akkor is csak 3 napra.

Próbálok nem elidegenedni a társadalomtól: a múltkor is láttam, ahogy egy édesanya elindul aluljáró felé a babakocsijával, megkérdeztem, hogy segíthetek? Erre mondta, hogy igen és megfogtam a babakocsi másik végét, hogy elosszuk a súlyt. Nem szeretnék elembertelenedni ebben az elembertelenedő világban.