Sajnos nem jött össze a munkám a Lépéselőny Egyesületnél, de ezt nem bánom, hiszen voltak dolgok amik feszélyeztek ott. Nem voltak rendesen rendszerezve a mappák, se hagyományos, se online formában. Én velem sajnos az a baj, hogy ami a szívem az a számon, plusz az arcomon. Hiába keltem fel minden reggel lelkesen, de egy idő után nyomasztó volt ez a kissé szektás-keresztényi légkör.
Tervek Márciusra:
Egyelőre orvosi vizsgálatokra járok, úgy minden héten csütörtökön szinte, komolyabb problémát elhanyagoltam: 2015-ben volt egy komoly szívritmuszavarom, amit egy járulékos idegszál okozta WPW-szindrómának nevezett rendellenesség okozott, 2009-2010 környékén voltam egy tobozmirigyben található cisztával utoljára MR vizsgálaton. Így hát érdemes kivizsgáltatni magam alaposan, ez utóbbi és második vizsgálatra holnap az-az Március 23.-án kerül sor. Erre sor is került, nincs különösebb bajom a tobozmirigy cisztámmal a szívemmel sincsenek gondok.
Be szeretném fejezni az egyetemet, úgy hogy idén le akarom zárni a szakdolgozatot, legalább egy négyesre hajtok, hogy aztán ezt felhúzzam egy ötösra államvizsgán.
Ha ez összejön, akkor lehet meg lehet megpróbálni a PhD képzést. (Most egyáltalán nem érzem így)
Amire most jelentkezni szeretnék az két részmunkaidős állás, ami nem rossz fizetést adna, meg a korábbi szakdolgozati témához kötődne is részben, viszont a jelenlegi témámat se dobnám el teljesen, mert úgy láttam, hogy arra is van kereslet, vagy mégsem… Hiszen van egy kiírt doktori kutatási téma Kovács László: Zöld(ülő) társadalom címen, ami ezzel foglalkozik és talán érdemes lenne erre felé is mozdulni. (Ezek közül egyik se jött össze)
2023. Június 13. Mélypont.
Most úgy érzem, hogy munkahelyi, magánéleti, szakdolgozati szempontból újabb mély ponthoz érkeztem, eléggé mélyen vagyok a depresszióban, mert úgy érzem, hogy megint nem tudok előre tervezni, pedig már le akarom zárni a témát, néha vannak olyan éjszakák amikor eléggé sötéten látom a jövőmet. Abszolváltam ugyan, de szakdolgozatot nem csináltam meg, rossz témákat választottam, rosszul figyeltem a konzulenseimre, jó munkahelyet se tudtam találni, állásinterjú se jött össze az itteni Hajdúszoboszlón meghirdetett családsegítőnél, kész csődtömeg vagyok, így 32 évesen. Most egyáltalán nem látom a fényt az alagút végén.
