Fosztó én képző külső esztétikai és belső lelki szempontból.

Gyermekkoromban is éreztem, hogy kilógok a sorból, valahogy óvodában se találtam a helyemet, de ez úgy tűnik, végig kísér életem során, ha a Sugarloaf banda vadvirág dalát átkölteném, akkor így fogalmazom ezt saját magamnak.

„ Én csupán egy srác vagyok a sokból,

 Ki sír, ha fáj, de sírba visz, ha csókol,

 Mint kis különc, kilógok minden sorból

 De sorry, ez vagyok én!”

„Van, hogy néha megtalálnak érte

 Hogy mire fel vagyok ennyire más

M'ért nem értik nem tehetek róla

A biológia volt a hibás!

Kis törékeny vadvirág a szélben

A dongók ellen védtelen a szívem

Hess! Ti rám hiába szálltok

Itt nem lesz beporzás!”

A Meleg-világban se találom a helyem, de lányoktól is megkaptam 2 éves szakmunkás képzős tanulás alatt vagy már utána, de azoktól a lányoktól, akik oda jártak, de nem jöttek át velem szakközépiskolai osztályba, hogy ha műsorvezető akarok lenni, akkor tanuljak beszélni és menjek plasztikai műtétre: Szerepelek filmekbe, és rádióba is műsort vezetek, és sokat tanulok két nagy tudású idősebb munkatársaimtól, egy színvonalas rádióban, a Tilosban.

(Itt Noárral találkoztam össze, aki a Szappanopera helyett című műsor előtt szerepelt vendégként egy másik rádióműsorban a Tilosban.) 

(Itt meg filmben vagy sorozatban statisztáltam, ahol korhű ruhába öltöztettek be) 

Később intézményi kommunikátor szakon volt egy leányzó, aki melegségem miatt támadott, másrészt ha a lengyelségemről beszéltem neki, akkor azt kérkedésnek vette, pedig csak szívemből beszéltem erről, de úgy látszik, hogy ez az egy nemzetiségű Hajdúsági vagy Cívis felfogásába nem igazán fért bele, de talán még az se volt neki, 

Külsőmre gyakran tesznek megjegyzéseket olyanok, akik face-to –face nem beszéltem, vagy csak ritkán láttak engem, hogy csúnya vagyok, okádék, a szemem is furcsa, aggasztó, ijesztő.

Néha azt gondolom, hogy ezeknek az embereknek belső értékrendjeikkel is probléma lehet, ha feltennék ezekben az embereknek személyesen pár kérdést külsejükkel vagy lelkükkel kapcsolatban, hogy mivel elégedettek vagy elégedetlenek, akkor több lenne a külsejükkel való elégedetlenkedés.

Amit magamon javítanék és remélem újévi fogadalmamat sikerül megtartanom, hogy a vézna alkatomat, le cserélném egy sportosabb vagy sportos-vékony testalkatra, de semmiképpen se egy nyak eltüntetős body builder alkatra. Fogaimat csináltatnám meg, és a látásomat javítanám műtéti úton, és divatosabban öltözködnék, bár fast-fashiont most már elítélem.

Másrészt, ha a meleg világot, ha kritikával illethetem, különösen a magyar rög valóságot, akkor nem egy összetartó csapat vagyunk, hanem klikkekre oszlunk, és kirekesztjük, jobban mondva kimarjuk azt, aki tőlünk eltér külső megjelenésében vagy belső értékrendjében. Ezt észrevettem a közel 6 éves debreceni LMBTQI-aktivizmusom során is és most is amióta Budapesten élek.

Viszont érdekes mód van, akit vonzottam, nők között is akadt, és pasik között is akadt, akiknek bejöttem vagy szimpátiát éreztek irántam: a nyári kollégista társam, akihez 2 hónapra leköltöztem, annyira megkedvelt, hogy felvetette, hogy összeköltözhetnénk albérletbe, meg a furcsaságomat különlegességnek tartja, mert ő maga is ilyen volt. Sőt volt mikor egy biszex pasi miatt sírtam, akkor az ő vállán sírtam.  Akkor volt egy általános és szakiskolás osztálytársnőm, akivel évek folyamán jó barátok lettünk, és talán belém is zúgott, de most már pasija van, de korai kamaszként lánnyal is jártam 2 évet, ő benne is felkeltettem valamit. Az Elmúlt másfél évben azért szép számmal teljesítettem a szexuális vállalásaimat magam felé, jó pár szenvedélyes estén vagyok túl, amikről írok egy kaland-naplóban. Komoly kapcsolatra is nyitott volnék, de még nem találtam meg az igazit.

Akik meg nem hittek bennem, nos, ők némileg nem egy szerencsés utat jártak be, és finomam fogalmaztam: Kimaradtak a középiskolából, korai gyerekvállalás miatt, nem is nagyon tanultak tovább, de csinálnak valamit, ami mondjuk lehet siker, de lehet egy kudarcos életút.