Ezt a mondatot a már elhunyt, általános iskolában tanárként is dolgozó, egykori igazgató nagyapám mondta két tanítónő vagy tanárnő kollégáinak, amikor egymással tartó rivalizálás után hozzá fordultak, hogy tegyen igazságot kettejük közt. Természetesen mind a kettő kolléganője megsértődött nagyapámra, aztán hamar rájöttek, hogy nem őket akarta sérteni, hanem a gyerekek kárára történő szakmai féltékenykedést, így végül kibékültek egymással és nagyapámmal is megmaradt a jó kapcsolatuk.
Én is egy ideje látom, akár Debrecenben, akár fővárosi viszonylatban, hogy sokan pereskednek egymással az LMBTQI közösségen belül. Egyszerűen elegem van mikor egyes LMBTQI emberek, ahelyett, hogy együttműködnének, egymás torkának esnek és mindent kitalálnak a másikról.
A leggyakoribb amit hallok ismerőseimtől:
- Egyik meleg magazin meg több más aktivista azzal vádolja egy másik meleg magazint, hogy bizony FIDESZ pénzével van kitömve, meg hogy túl rózsaszínen festik le a hazai állapotokat.
Az egyik tag akinek stílusával nem értek egyet ezt írta: „Most akkor hogyan tovább? Mi lesz azokkal, akik nem akarnak házasodni? Akik nem akarnak gyereket nevelni? Mi lesz azokkal, akik nem akarnak mindenáron heterónak kinézni vagy úgy élni, csak azért, hogy békén hagyják őket? Mi lesz azokkal, akik depressziósok, akik nem fehérek, akik szegények és így szeretnének melegek vagy leszbikusok lenni? (A biszexuálisok és a transzok hagyományosan mintha nem is léteznének Magyarországon.) Velünk mi lesz, akik a kirekesztés miatt drogokhoz nyúlunk, akik a felvilágosítás hiánya miatt HIV-fertőzöttek leszünk? Mi lesz azokkal a leszbikus nőkkel, akik negyven éves korukra alkoholbetegek és láncdohányoznak?”
Egyetértek veled Tamás, és én is ezeket látom problémának, de azt is problémának látom, hogy a hazai LMBTQI emberek képtelenek összefogni egymással, egy közös cél érdekében.
Én szinte mindegyik szervezettel, vidéki LMBTQI csoportokkal, LMBTQI magazinok újságíróival, kapcsolatban állok, emellett jól ismerem a lengyel viszonyokat is.
Hajdúszoboszlóiként, ismerek interszex személyt, transzfiúkat, roma transz nőt, biszexeket, pánszexuálisokat, melegeket, leszbikusokat, biszexuálisokat, meleg párokat akik nem akarnak bejegyzett élettársi kapcsolatot kötni, gyereket nevelő LMBTQI párokat, mindenféle embereket ismerek LMBTQI közösségen belül.
Én se akarok döntő bíró lenni, mert nincs jogom hozzá, de azt gondolom, hogy fikázni még mindig könnyebb dolog a másikat, mint összefogni, és talán ezen a marakodásokon is jókat röhög magában a miniszterelnökünk.
Legszívesebben az egymást támadó LMBTQI embereket, akiket tényleg elismerek, mert valamit letettek az asztalra, bezárnám őket egy nagyobb Budapesti lakásba, természetesen minden testi sérülést okozható tárgyat elvinnék onnan, és ott hagynám őket, hogy beszéljék meg egymással a gondjaikat, problémáikat, és hogy hogyan lehetne összefogni. Egyszerűen fáj ezt látni, hogy mindenki marja a másikat.
A másik véglet meg Terry Black és Amanda Elstak viselkedése, oké, hogy én se kedvelem Vona Gábort, de úgy állítani a magánéletéről valamit, hogy nincs is rá bizonyítékuk a vádaskodóknak, ráadásul mindezt fideszes Vajna Papa tévéjében. Egyébként mindkettő transz-celeb elvan szállva magától, hogy ők mennyit tettek az LMBTQI közösségért.
Az átlag LMBTQI emberek pedig csak ők rájuk figyelnek. és nem a valóban értékes, LMBTQI közösségszervezőkre, közösségi vezetőkre, vagy aktivistákra vagy a bloggerekre. Ébredjünk már fel, lássuk meg az értékeket, a pozitív dolgokat a másik LMBTQI emberben és fogjunk már végre valahára össze, csak is így lehetünk erősek, csak is így építkezhetünk jövőre nézve, és csak is így oldhatjuk a problémákat és így győzhetünk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése